A címben szereplő partner nem más, mint egy alterego, személyiségünk másik fele, akit folyamatosan elnyomunk magunkban...

Bernardo Bertolucci azon filmesek közé tartozik, akik mindig képesek az adott korszaknak megfelelő témában és stílusban alkotni. Az 1968-ban készült film a rendezőóriás Magyarországon kevésbé ismert alkotásai közé tartozik. Fő témája a forradalmiság, a konformizmus elleni harc, a belső bizonytalanság és eszmei zűrzavar, mely az adott történelmi korszakot jellemezte.

1968 Európa-szerte a nagy diáklázadások, a rendszer elleni protestálások, a konformizmus elleni harcok, a nagy „énkeresések” időszaka. A film is ebben a szellemben született, bár Bertolucci egy 122 évvel korábbi kisregény, Dosztojevszkij A hasonmás című művének motívumaira építi a történetet, a nagy példakép, Godard filmnyelvén szólva.

A címben szereplő partner nem más, mint egy alterego, személyiségünk másik fele, akit folyamatosan elnyomunk magunkban, és aki néha előtör, hogy tőlünk független életre keljen. Így van ezzel Giacobbe (Pierre Clémenti) is, a film főhőse, aki tudós professzorként éli kispolgári életét Rómában, mígnem egy nap egy nyilvános vizeldében össze nem találkozik hasonmásával, aki mindenben ellentéte. A skizofrén állapot teljes kavarodást okoz, már nem tudni, ki az, aki cselekszik és ez végül a teljes őrülethez vezet. Mindezek hátterében pedig ott van a fiatalság, a diákság, akik a változást akarják, a forradalmat szorgalmazzák.

Pierre Clémenti Giacobbe mindkét személyiségét remekül hozza, bámulatos, milyen hitelesen alakítja a szorongó, csak a hivatásának élő tudós-professzort és a minden polgári megkötést elvető, individualista forradalmárt.

A film egyike annak a mintegy 500 alkotásnak, amelyek zenéjét a zseniális és termékeny komponista, Ennio Morricone szerezte. 

 Partner

Olasz játékfilm

Rendező:  Bernardo Bertolucci

Forgatókönyvíró:  Bernardo Bertolucci, Gianni Amico

Zene:  Ennio Morricone

Operatőr:  Ugo Piccone

Szereplők:  Pierre Clementi, Stefania Sandrelli, Tina Aumont