![]() ![]() Mások életében mászkál - Borzák Tibor interjúkötetéről
Mászkálok a saját életemben – mondja Esterházy Péter író a Szembeszélő című kötet indító interjújában az őt is faggató Borzák Tibornak. Persze, a kíváncsiskodó is kajánul megjegyezhetné, hogy ő sem tesz másként, interjúival egyszerűen mások életében mászkál, miközben arra készteti beszélgetőpartnereit, hogy ők is mászkáljanak a saját életükben. Ami annál is inkább nagy fegyvertény, mivel könyvének valamennyi szereplője rutinos nyilatkozó, némelyiküknek ugyancsak a kérdezés a mestersége. Belebúghatták volna a telefonba, ők már mindent elmondtak, tessék megnézni a filmjeiket, színjátékukat, előadóestjeiket, elolvasni könyveiket, meghallgatni dalaikat, azokban ők is benne vannak. Nyakig. S akadnak köztük egyébként nehezen szóra bírható „nagyvadak”, akik akkor szeretnek megszólalni, ha van mondandójuk. Borzák mégis olyan hálót sző köréjük, melyből nem menekülhetnek és melyben ücsörögve sok olyasmit is elárulnak magukról, amiket eleddig nemigen tudtunk róluk. Interjúit olvasva úgy tetszik, kiválasztottjai kényszermentesen vállalkoztak a beszélgetés műfajának e legjobb hagyományait követő együttlétekre. Egymást kölcsönösen tisztelők találkoztak és ültek le beszélgetni lakásdíszletben, kávéházi, éttermi asztaloknál. A könyvében megszólaltatottak többségét hosszú évek óta ismeri, innen a tegeződés, de a bizalom, az egymás iránti tisztelet és érdeklődés valamennyi interjúban fellelhető.
Felkészültségét csak óvatosan csepegteti, sokkal inkább arra figyel, amit mondanak, a legtöbbször abból szövi következő kíváncsiskodását, jó ízléssel és észrevétlenül irányítja a beszélgetéseket, intelligensen rámenős, s midőn magánéleti mezőkre téved, pontosan tudja, hol a határ, melynek átlépése már a bulvármélységet jelentené.
Karinthy Frigyes szerint az interjú a leghamisabb műfaj, mert „az ember ilyenkor
kénytelen ünnepi kifejezést vágni”. A Szembeszélő alaposan rácáfol erre, Borzák
interjúi és az azokat olykor megszakító mini sorsnovellák csak ritkán kapnak ünnepi
díszkivilágítást, beszélgetőpartnerei ünnepi smink nélkül építették fel a könyvet.
A harminc megkérdezett hiteles személyiséghez harmincegyedikként a kérdező is
csatlakozhat, a kötet végére a kérdéseiből az ő portréja is kirajzolódik, de sehol
nem válik főszereplővé. Ő csak mászkál mások életében.
Csontos Tibor
|