A rendszerváltás utáni időszak számos meghatározó személyisége, közjogi méltóságok, Nobel-, Kossuth-, és Széchenyi-díjasok, művészek, érsekek, püspökök, a határon túli magyar szervezetek vezetői fordultak a mindenkori magyar kormányhoz és az Országgyűléshez, a közszolgálatiságból jelesre vizsgázott Duna Televízió méltányos támogatásáért és biztonságos jövőjéért.

A felhívás aláíróinak listája azért is impozáns, mert a legkülönbözőbb világnézetű, politikai meggyőződésű személyek csatlakoztak, és ilyen társadalmi összefogásra a rendszerváltás óta nem volt példa. Hosszú évek óta eddig hiába vágyott nemzeti egység bontakozott ki a Duna Televízióért. A felhívás támogatóihoz a dokumentumok átvételekor Katona Béla, az Országgyűlés elnöke is csatlakozott.

Cselényi László hivatalos levelében arra kérte a házelnök Katona Bélát: minden tekintélyével hasson oda, hogy a tulajdonos Országgyűlés garantálja a Duna Televízió nemzeti szerepéhez illő támogatását.

Az „Összefogás a Duna Televízióért” felhívást aláírók között van Mádl Ferenc, Boross Péter, Szili Katalin, Schmitt Pál, Tőkés László, Markó Béla, Raj Tamás, a Nobel-díjas Oláh György, Jancsó Miklós, Koltai Lajos, Bodrogi Gyula, Csoóri Sándor, Koncz Zsuzsa, Sára Sándor, Grosics Gyula, Kányádi Sándor, Törőcsik Mari, Bródy János, Jókai Anna és Sebestyén Márta.

Cselényi László, a Duna Televízió elnöke az összefogás kapcsán így fogalmazott: „A szolidaritásnak ez az ősrobbanásszerű megnyilvánulása a legnagyobb kitüntetés a Duna Televíziónak, és egyben annak is bizonyítéka, hogy más-más világnézetű emberek is boldogan csatlakoznak, ha van közös ügy, közös nevező. És ez a Duna Televízió.”