|
|
Kovács Lehel kiállítása
2010.02.03. szerda 16:57
2010. február 3-án, szerdán délben nyílt meg Kovács Lehel Barcsay-díjas festőművész
kiállítása a Duna Televízió Látványtárában. A megnyitón Halmi-Horváth István festőművész
mondott méltató beszédet, Hrutka Róbert zenekara játszott, és Tompos Kátya énekelt.
A jó hangulatú ünnepség után beszélgettünk a művésszel.
2010.01.29. péntek 16:00
Az utóbbi pár évben koncepciózusan a tájképfestészettel foglalkozom, és ezzel
szeretnék a jövőben is foglalkozni. A téma korunkban sikamlós, ugyanis – annyi
más műfajjal egyetemben – ezt a hatalmas horizontú területet is kiüresítették,
elsekélyesítették. A tájkép számomra olyan keret, melyen belül egy vizuális-érzelmi
jelenség kibontható. Műveimet jobb híján – realistának nevezem. Fontossá vált
számomra a jelenség illúziójának érzékeltetése, ám ez nem jelenti azt, hogy szolgaian
másolnám motívumról motívumra a látványt. Tudatosan törekszem arra, hogy képeim
sok esetben kint a tájban készüljenek, a plain air festészet impresszionizmust
megelőző pár évtizedének hagyományát elevenítve fel (Constable, Corot).
2010.01.29. péntek 16:15
„A táj alibi. Kovács Lehel munkáinak elsődleges forrása saját belső érzékenysége,
amellyel folyamatosan önmagát definiálja, és teszi mindezt az őt körülvevő táj
felhasználásával. Ezért mindegy számára, hogy milyen eszközökhöz nyúl, szabadban
látvány után vagy műteremben fotó felhasználásával festi meg műveit. A korábbi,
emberközpontú felfogástól ellentétesen ezeken a műveken az emberi beavatkozások,
gyárépületek inkább kövületek, strukturális elemek, emlékhordozó felületek.” (Halmi-Horváth István festőművész)
2010.01.29. péntek 15:47
Kovács Lehel festményeinek eseményét általában a táj és az abba belehelyezett
mesterséges, oda nem illő elemek feszültsége adja. A különböző építmények, a gyárak,
TV tornyok nem evilági erődítményekként bontják meg a természetábrázolás harmóniáját
és egységét. Ezek az építmények metaforái a jelen és múlt közötti időbeli elcsúszásnak,
a valóságos és képzeletbeli bizonytalan határának. Lehel ismeri az általa ábrázolt
épületeket, de biztosan látta már őket, nem a fantáziájának szüleményei. Festményei
különböző eseményekről készült fotók montázsai, de nem célja, hogy olyan képeket
fessen, mintha azok fotók volnának, azokat csak referenciaként használja, hogy
az emlékekként is azonosítható képeit a realizmus egy álomszerű irányába terelje.
2010.01.29. péntek 15:52
Kovács Lehel gyakran vázlatszerű munkái miatt Constable késői utóda lehetne,
aki a tájakban felfedezett jellegzetességet olyannyira fontosnak tartja, hogy
ennek alárendeli művészi eszközeit is...
tovább a cikkre>>
"A tájkép rettentő sok lehetőséget nyújt. Mennyire más a jelentése a tájnak akkor,
ha van benne ember, milyen, ha nincsen, mit jelent, ha verőfényben sugárzik, milyen,
amikor borongós, esti fények világítják meg, milyen, amikor egy építmény van benne,
és mennyire más a jelentése, ha ez diszharmonikusan illeszkedik a tájba, és milyen,
amikor teljesen természetesen beleolvad."
tovább a cikkre>>
|
|