„Ha az ember Tenk László festményeinek dús és vonzó színharmóniáiba, motívumainak megejtő szépségébe és romantikájába úgy feledkezik bele, mint egy magával sodró szimfonikus zenemű hangjaiba, ellepi annak érzületi gazdagsága, és a belőle áradó spontán életöröm.”

„Íme, ez a festő Tenk László rejtélyes mélységű szomorúságának oka: aki meghal, nem láthatja többé e világot! És hogy mit veszít ezzel és hogy az a „többé” mit is jelent a rideg valósághoz képest, ezt festi meg a vásznain a benne lakozó költő. Ugyanis minden képnek a szépség látványán felüli fajsúlyát a hiány, az elveszthetés előérzete adja meg…”

                                                        Dr. Supka Magdolna