Duna TV
Betűméret növeléseBetűméret csökkentése
Meghívó
Szerző: Pozderka Ivett
2010.01.29. péntek 16:37

A Duna Televízió nemcsak műsoraiban emlékezik meg a neves drámaíróról: a közszolgálati adó a magyar színházi adaptációk színlapjaiból és plakátjaiból kiállítást rendeze az aulájában (1016 Budapest, Mészáros u. 48.).

A kiállítás megnyitóján, amit a Kívánságkosár élőben közvetít (január 19., kedd, 12:00), Györgyi Anna színművész A szerelmes halcímű Csehov-adaptációval lép fel, Gyabronka József, Horváth Lajos Ottó és Honti György pedig a Csehov-novellákból készült De mi lett a nővel? részleteit adja elő. Mindkét előadás rendezője Kiss Csaba. A megnyitón a Vodku zenekar játszik.

A kiállítást megnyitja: Gajdó Tamás színháztörténész
A kiállítás házigazdája: Banner Géza műsorvezető
Társszervező: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
A kiállítás 2010. február 1-ig tekinthető meg.


Csehov itthon

Anton Pavlovics Csehov színjátékait a 20. század elejétől játsszák Magyarországon. Az első Csehov-mű, amely színre került, a Medve című egyfelvonásos volt, a Nemzeti Színházban mutatták be 1901. január 11-én. Három évvel később, 1904-ben a Thália Társaság vezetőinek az volt az elképzelése, hogy bemutatkozó darabjuknak a Sirályt választják. Végül visszariadtak a feladattól, a magyar színháztörténetben később mégis rendezői programokat, színházeszményt fogalmaztak meg ennek a műnek a színrevitelével.

Csehov az egyik legtöbbet játszott szerző lett Magyarországon. Az országos műsort bemutató pontos adataink csak az 1949 utáni korszakról vannak - ezekből kiderül, hogy 216 Csehov-bemutatót tartottak; az utolsó, Csehov Cseresznyéskertje Székesfehérváron került színre, 2009. november 6-án. Különösen 1970 után nőtt a premierek száma, s immár nemcsak a Sirály, a Három nővér és a Ványa bácsi került a repertoárra, hanem a Platonov és az Ivanov is.

A kiállítás elsősorban grafikus plakátokon mutatja be az utóbbi évtizedek, főleg 1980-as és 1990-es évek legnagyszerűbb Csehov-előadásait. Ezek a plakátok felhívták a közönség figyelmét arra, hogy érdemes színházba járni; ám egyúttal értelmezték is a bemutatókat. A grafikusok vonalakkal, tónusokkal, színekkel, fényképekkel, betűtípussal erősítették meg a rendezői koncepciókat. Bízunk benne, hogy a plakátokat nézegetve a kiállítás látogatói újra átélhetik egy-egy színházi este legemlékezetesebb pillanatait.

Nyomtatás
Műsorajánló