Szegény, de boldog, kalandokkal teli gyermekkorom volt. Igaz, apámat csak három éves koromban láttam először, s ő is engem, a harmadik gyereket, miután hazatért az orosz hadifogságból. Anyám tisztessége, szorgalma és igazságszeretete kísér utamon. Egy öreg vízimalomban születtem a falu végén, egy bővizű forrás, a Siske és a Séd patak mellett. Azóta is valami békés megnyugvást áraszt minden vízzel bő város, mint Velence és Amszterdam. Furcsa módon e két város későbbi utamon mindig visszahívott.

Tíz éves lehettem, mikor egy nap elkezdtem rajzolni, ma is jól emlékszem, gazdagabb szomszédunknál megláttam egy kis festményt. Hazafutottam és papírt-ceruzát kérve visszarohantam lemásolni a képet. Azóta minden áldott nap valamit csinálok.

A füredi gimnáziumi éveim gazdag és tudással teli idők voltak. Latin, történelem és művészettörténet. E két utóbbit idősebb Navracsics Tibor tanár úr oktatta, kivel ma is jó barátságban vagyok. Latinprofesszorom Szilvásy Zoltán volt. A Balaton irodalmi és festészeti gazdagsága sok útravalót adott. Illyés Gyula, Borsos Miklós közelsége és személyük, munkásságuk varázsa ma is segít. Borsos mester ajánlásával indultam Olaszországba, Tolnay Károlyhoz, Michelangelo házába, Firenzébe 1978-ban.

1966-1971 között tanultam a Képzőművészeti Főiskolán. A főiskolai öt év lázas munkával telt. Festészet és rézkarc, e kettő izgatott és a mai napig felváltva művelem mindkét műfajt. Festőtanárom Szentiványi Lajos mester, grafikát Ék Sándor és Rozanits Tibor oktatták.  Kondor Bélához egyszer eljutottam, tanácsai, mély szomorúsága azóta is velem vannak. Sokat merítettem Rembrandt rézkarcaiból is.

1990-ben belevágtam álmaim megvalósításába.  A megújult Művészeti Alap MAOE lett, az elnökségben négy évig dolgoztam, létrehozva egy Grafikai Műhelyt Kondor Béla emlékére. Ma is működik, itt az alapvető grafikai eljárásokat művelhetik a fiatalok: rézkarc, litográfia és fametszet. Európában a magyar grafikát népszerűsítve kiállításokat szerveztem Írországban, Németország több városában és Hollandiában.

Eddigi festészeti munkáimból több magángyűjtemény és hazai múzeum vásárolt. Rézkarcaim megtalálhatóak a British Museumban, a New Yorki Congress Library-ban és a hollandiai Nuenen város hamarosan megnyíló Van Gogh Museumában.  Itthon a Nemzeti Galéria és a Miskolci Múzeum, valamint a Kogart Galéria vásárolt munkáimból.

Eddigi munkáimban a sejtelmes sötétség és a reményt sugárzó fény drámai együttesét kutattam. Minden reggel újabb reményt hoz, hiszen az üres vászon és a csillogó rézlemez nem árulja el, mivé változik a munka alatt. Negyvenévnyi festés és rézkarcolás után most a japán fametszet titkait kutatom.

Negyvenöt éve élek Budapesten, műtermünk a Váci utcában a „ város fölött”  hatodik emeleten van. Feleségemmel, Decsi Ilona luca grafikusművésszel több évtizede élek együtt, fiunk, Gergely 30 éves.

1972-1975- Derkovits-ösztöndíj

1978- Velence: első külhoni kiállításom

1983- A Vigadó Galériában állítottam ki feleségemmel, Decsi Ilona festőművésszel

1990- Meghívás Fribourgba, Európai Grafika

- A megújult Művészeti Alap, MAOE elnökségi tagja

1991- Tihany- Hertogenbosch, holland-magyar kiállítás.

1993- Szeged Nyári Tárlat, Festészeti díj - Sváby Lajos festőművész ajánlásával.

1995 - Munkácsy Mihály-díj

- „fél életmű” kiállítás a Csontváry Galériában.

2000- a Magyar Művészeti Akadémia elismerése  „Caravaggio” sorozatomra.

- Németország, Kiel

2001- Paris, Galerie Lehalle

2002- New York, Manhattan Graphic Center

2004- Magyar Magic rendezvény, London, a Magyar Kulturális Központ

2004- a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat Nagydíja és a Tornyai-plakett.

2005- kiállítás a velencei „Casa del Tintoretto”-ban

2007- Antwerpen, Galerie Epreuve d’ Artiste

2008- Balatonfüred,  eddigi munkásságom keresztmetszetét mutattam be, katalógus kíséretében (Hubay Miklós drámaíró, Wehner Tibor művészettörténész , Klaus Dieter Müller műgyűjtő (Berlin) és Emilio Vedova festőművész  (Venezia ) írásaival).

2009-ben tíz napot töltöttem Londonban