Kaland, akció, humor – ezt ígérik a film készítői. A stáb körbeutazta a Földet, hogy négy kisbaba életén keresztül bemutasson négy országot, négy kultúrát.

Ponijao, a namíbiai kislány a 8. gyerek a családban. Édesanyja azt mondta, azért vállalta el a forgatást, mert eddig egyetlen terhessége alatt sem volt kórházban, most először - a forgatócsoportnak köszönhetően – vigyázott rá orvos a várandósság alatt. Férje is hálás a strábnak, mint mondta, orvosi ellátást kapott a felesége, anélkül, hogy el kellett volna adniuk egy kecskét. 

Hattie, az amerikai kislány a család első gyermeke. Szülei részletes szerződésben kötötték ki feltételeiket. Bizonyos részeket maga az operatőr apa forgatott le. Azért vállalták a filmben való szereplést, mert – ahogy azt az egyetemi professzor édesanya megfogalmazta – a projekt univerzális látkép a gyerekekről.

Mari, a japán kislány is a család egyetlen gyermeke. A divatiparban dolgozó szülei számára a forgatás egy kaland volt. A család Tokió központjában él. Az apa szerint húsz éve még más volt a japán családmodell. A szigetország a gazdasági fejlődésre fókuszált, a férfiak éjjel-nappal dolgoztak, a gyereknevelés a nőkre maradt. Ma már az apák is egyre többet vannak a gyerekekkel.

Bayarjargal, a mongol kisfiú a család második gyereke. A mongol sztyeppe közepén élnek. A marha- és birkatenyésztésből élő szülők csak egy feltételhez kötötték a filmben való szereplést: a stáb ne zavarja őket a mindennapi életükben. Az állattartó szülők gyakran kénytelenek magára hagyni a gyereket, ilyenkor egy masnival az ágyhoz kötik a csuklóját, nehogy megégesse magát a jurta közepén lévő tűzhelynél.

Nagyvárosi nyüzsgés, vagy a vadon nyugalma, babajóga csoportterápiával, vagy pancsolás a birkaitatóban?

Hol jobb gyereket nevelni? Ezekre a kérdésekre várjuk a választ a film rendezőjétől, Thomas Balmés-től, aki a TÉRkép stúdiójában elmondta: célja az volt, hogy feltegyék a kérdést: mi a szerepe a nyugatnak a civilizációban?

Négy radikálisan különböző környezetet mutattak be, azért, hogy elgondolkodtassák a nézőket: hol a legjobb? A rendező megjegyezte: ha megnézi a filmet, felismeri magát a japán apában, aki soha nincs egyedül a gyermekeivel nyugalomban és békében, mindig van ott telefon, számítógép, így a tárgyak túlnyomó többsége meg is akadályozza őt a kommunikációban. Kérdés, hogy ezek valóban segítenek-e az embernek a gyermeknevelésben? Véleménye szerint minél nehezebb kommunikálni, annál több tárggyal vesszük magunkat körül, amelyekről úgy gondoljuk, "segítenek". Ez fokozódó képtelenségünket mutatja arra, hogy valós kapcsolatban éljünk gyermekeinkkel és egymással, tehát ezeket a tárgyakat el kell távolítanunk az életünkből - nyilatkozta TÉRkép stúdiójában Thomas Balmés, a Babák - az első év című film rendezője.

A teljes beszélgetést tekintse meg a csatolt videón!