Két nő nézőpontján keresztül ismerjük meg a kor és a benne élő emberek mindennapjait. Az 1800-as évek elején járunk, mikor egy nőnek nincs szava a férfiak között, nincs tekintélye a komoly témákban, és 25 évesen már vénlánynak számít, tudván, hogy már sohasem megy férjhez.

A regény egy olyan világba csöppenti az olvasót, ahol nem érvényesek a ma ismert szokások és hagyományok, sőt, sokkal inkább érezheti magát korlátok között egy mai nő a sorokat olvasva. A hétköznapokból mára már kikopott, a társadalmi érintkezés avítt szokásait habár ismerjük, elképzelni mégsem tudjuk. A két nő életét megismerve szánja és tiszteli az olvasó sorsukat, amely sokszor szól a megaláztatásról, kiszolgáltatottságról, szegénységről és a férfiak uralta világ nehézségeiről. De megismerhetjük azt a finom, óvatosan megközelített kapcsolatot, amelyet két nő barátsága jelent – hogyan alakul ki baráti függés két ember között, akik annyira különböznek egymástól, amennyire csak lehet. Mégis, közös szenvedélyük, amely a part szikláinak naphosszat tartó fürkészésében és rég kihalt állatok maradványainak felkutatásában merül ki, szorosabbá fűzi kapcsulatukat, mintha testvérek lennének.

Habár a történet kitalált, valóságos személyekről szól a könyv. Mary Anning, a híres kövületvadász valóban létezett és a Philpotok is beírták magukat leletadományaikkal a természettudományok lelkes támogatóinak körébe. Az a 19. század elején közel sem elfogadott tény, miszerint a nők a feleség-szerepen túl olyan hobbit, mitöbb, életformát választottak volna, mint Isten rég kihalt teremtményeinek kutatása – alapjaiban forgatta fel a nők társadalomban betöltött szerepköréről kialakult véleményt. Úgy gondolom, hogy ez a két bátor és elszánt nő sokat tett azért, hogy tekintélyt szerezzen a nőknek és olyan egyenlőségre tegyen szert a női nem, ahogyan azt ma már természetesnek vesszük.