Ha belépünk a kassai Thália Színházba, az emberi nyomorúságot látjuk. Jó pénzért lehet kitanulni a kéregetés művészetét, a koldusok hada bevetésre kész. De nem a színház jutott végromlásra, csak megelevenedett a deszkákon Brecht Koldusoperája. A társadalom alsó rétegei – ez a téma minden korban aktuális. A prostituáltak ugyanúgy űzik az ipart, a koldusok ugyanúgy kéregetnek, a gyilkosság, rablás, nemi erőszak ma is alkotórésze a világnak.
Korognai Károly rendező a darabnak egy erősen aktualizált változatát vitte színre.

Az egymással ellentétben álló koldusok és tolvajok érdekcsoportjait amolyan alvilági Rómeó és Júliaként Bicska Maxi és Polly Peacock házassága köti kényszerű szövetségbe. A kültelki szerelmespár sorsát erősen befolyásolja a menyasszony szüleinek nemtetszése, akik Bicska Maxit mindenáron akasztófára akarják juttatni. A főhős azonban nem csupán újdonsült felesége iránt mutat kitartó szerelmet, hanem összes eddigi nyilvánosházi ismerőse, sőt a rendőrfőnök lánya iránt is. Ez utóbbit egy fiatal színésznő, Tóth Zsófia játssza, aki a társulathoz ebben az évadban érkezett Békéscsabáról, és a színitanodai képesítés mellett ének-zene szakos tanári diplomával is rendelkezik.

A közönség már a nyilvános főpróbán is vette lapot, a közlés értő fülekre talált. A kassai Tháliában mindig szolgálnak valami meglepetéssel a nézőnek. Az már megszokott tény, hogy időnként az ügyelőknek is jut egy-egy szerep, ám hogy magát az igazgatót is bevonják, arra még eddig nem volt példa. A nagyérdemű azonban már nem csodálkozik azon sem, hogy az erősen aktualizált darabban a királynő futárján kívül a színház fenntartója, a megye is belekeveredik, hisz hónapok óta változatlanul megoldatlan a színház költségvetése, sőt a színidirektor személye is kérdéses. Hogy ki tolja tovább Thália szekerét a jövőben, az talán áprilisban kiderül, ha döntés születik az igazgatói posztot illetően. 

Ezúttal az akasztás elmarad: Bicska Maxi túlélte a veszélyt, halálos ítélet helyett kegyelmet kapott. A kassai Thália pedig legalább olyan szerencsés sorsra érdemes, mint Brecht akasztófavirág főhőse.