A Kossuth-díjas erdélyi költő, műfordító és szerkesztő hosszas betegség után hunyt el hétfőre virradó éjszaka.

Lászlóffy Aladárt az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Román Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek - közölte a tárca sajtóirodája, hozzátéve, hogy a József Attila- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító, esszéista az erdélyi irodalom jelese volt.

72 évvel ezelőtt (1937. május 18.) született Tordán, a kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett, a Bolyai Tudományegyetemen magyar szakot végzett 1959-ben, de csak 1971-ben államvizsgázhatott - olvasható róla az Erdélyi Magyar Irodalmi Lexikonban.

A Kolozsvári Könyvkiadó kolozsvári fiókszerkesztőségében (1961), a Napsugár c. gyermeklapnál (1962-69) dolgozott, rövid ideig a Dacia Könyvkiadó főszerkesztője (1970), az Előre kolozsvári munkatársa, majd az Utunk, napjainkban a Helikon irodalmi hetilap szerkesztőségi tagja, a Korunk munkatársa volt. 1994 óta meghívott előadóként a kolozsvári egyetemen kultúrtörténetet oktatott.

Munkásságát számos díjjal jutalmazták: Graves-díj (1988), József Attila-díj (1991), Kortárs-díj (1993), Déry Tibor-jutalom (1993), Berzsenyi-díj (1994), Ady Endre-díj (1995), Kossuth-díj (1998), Magyar Művészetért-díj (2005).

Több mint harminc kötetet publikált. Fő művei között megtalálható a Hangok a tereken (1962), A levelek vándorlása (1965), a Héphaisztosz (1969), A hetvenes évek (1970), Az ólomkatona hadifogsága (1975), a Szövegek szövetsége (1988), a Házsongárd (1989), a Botrány Gordiuszban (1994) és a Csudaóra (2000). Magyarra fordította többek között Mircea Dinescu verseit is.