Mindenszentek ünnepének célja, hogy az összes szentre - nemcsak azokra, akiket a katolikus egyház hivatalosan szentnek nyilvánított - egy közös napon emlékezzenek a katolikus hívek - közölte.

A katolikus pap utalt arra, hogy a szentek alatt eredetileg a vértanúkat értették, azokat, akik hitük miatt a Római Birodalomban üldöztetést szenvedtek. Manapság azonban szentek alatt tágabb értelemben azokat is értjük, akik erkölcsös, mélyen vallásos életük eredményeként üdvözültek, és a katolikus hit szerint haláluk után a mennyországba jutottak.

Az ünnepet Keleten már Kr. u. 380-ban megtartották. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápa vezette be, aki 609-ben megkapta a pogány istenek tiszteletére épült, akkor már felújítandó római Pantheont, és május 13-án felszentelte Mária és az összes vértanú tiszteletére - folytatta.

III. Gergely pápa (731-741) a "Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek" emléknapjává tette mindenszentek ünnepét, végül IV. Gergely pápa (827-844) helyezte november 1-jére az ünnepet.

Mindenszentek napját állami ünnepként is számon tartották, a kommunizmus évei után pedig 2001 óta újra munkaszüneti nap lett.

A plébános elmondása szerint halottak napján az egyház ősi gyakorlatának megfelelően imádkoznak a meghaltakért, illetve üdvösségükért. Az ünnepet először mai formájában Szent Odilo cluny-i bencés főapát rendelte el 998-ban szerzetesei számára.

Káposztássy Béla az ünnep fontosságaként értékelte, hogy ennek a katolikus ünnepnek a gyakorlata nem Rómából indult ki, mégis gyökeret verhetett, és az egész világegyház megtartja. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak.

A halottak kultusza a keresztény egyházban mindig fontos szerepet töltött be, a katolikus szentek esetében haláluk dátumát egyúttal "mennyei születésnapjukként" tartják számon. Az ókori őskeresztények sírjait éppen úgy tudták a régészek megkülönböztetni a pogányokétól, hogy előbbiekre dátumot véstek abban a reményben, hogy ez a nap egyúttal a túlvilági életük kezdőnapja.

A halottak tisztelete már a kereszténység kezdetén összekapcsolta a szent és a profán világot. Ezzel magyarázható, hogy a síroknál rendszerint rituális keretek között étkeztek, emlékezve az elhunytra. Ez a szokás a közelmúltig fennmaradt egyes helyeken, többek között Erdélyben. A halottak napi szentmisék keretében - a többihez hasonlóan - euchariszikus étkezés zajlik, melynek során a pap fogyaszt a Jézus vérét jelképező borból, a Jézus testét szimbolizáló ostyából pedig a hívek is részesülnek.