Cesc Gay, spanyol filmrendező ugyan nem olyan ismert, mint Almodóvar, de mindenképpen figyelemreméltó fiatal és érzékeny rendező. Első játékfilmje az „Őrültségek nyara” a legkülönbözőbb filmfesztiválokon többszörösen is díjazott film, amely a fiatalkori barátságról és az elmúló gyerekkorról szól. Mostani filmje tipikusan „városfilm” és anti-film abban az értelemben, hogy nem a vizualitás, az operatőri szemszög a fontos, hanem a városban élő emberek állandó párbeszéde, bonyolult kapcsolataik, hétköznapi életük. A városlakók útjai örökkön-örökké keresztezik egymást.

Tehát itt van újra egy "éjjel-nappal fiatalok" film. A helyszín Barcelona, a világváros. Heten vannak, nők és férfiak. Városlakók. Élik hétköznapi életüket, utcákon, tereken, éttermekben, bárokban és hálószobákban találkoznak, beszélgetnek, csevegnek. Páran házasok, páran függetlenek. S néha a párok pörögnek és cserélődnek.

Közelebbről, egy szép tavaszi reggelen figyeljük hőseink ébredését. Az elvált Tomas azon kapja magát, hogy előző éjjel ágyba bújt egy tanítványával, a kiskorú Annával. Mario idegesen készül a munkába. Úgy érzi, valami nem stimmel a felesége körül. Sofia felhőtlenül boldog. Végre sikerült megszereznie magának a francia Ericet. Még az sem nyugtalanítja, hogy a férfi máris visszautazik Párizsba. Irene együtt reggelizik a férjével és a kislányával, de láthatóan titkol valamit mindkettőjük és talán saját maga előtt is. Valamennyien ismerik egymást, barátok és rokonok. Mégis, mire eltelik egy év és életükben sok miden megváltozik, szinte semmivel sem tudnak egymásról többet, mint a történet kezdetén.

Rendkívül humánus, érzékeny, beszélgető film, mely mindnyájunkat érdekel.

Duna Tv: február15., szerda, 21:30