A talán szokatlanul személyes hangú összeállítással mindenekelőtt a televízióhoz annak születése óta szoros szálakkal kapcsolódó művészre, barátra, egyik Mesterünkre emlékezünk. Itt készült utolsó két dokumentumfilmje, a Rendhagyó párizsi leltár és a Keralai mozaikok, és itt fejezte volna be már leforgatott Velence-filmjét. Rendszeresen előadott a határon túli fiatalok szakmai képzésével foglalkozó Dunaversitas-on. Sokan tiszteltük és szerettük a házban. Általában hetente egyszer bekopogott hozzánk, megosztotta velünk újabb és újabb terveit, kételyeit, vagy lelket öntött belénk, ha szomorúak voltunk. Ő ajánlotta a figyelmünkbe egy „nagyon tehetséges amatőr barátja” két filmjét is, az egyik Nógrád megye műemlékeit, a másik Pásztót mutatta be. Gaál István ajánlására akár látatlanul műsorba szerkesztettük volna a filmeket. Aztán elmesélte „karmikus” találkozásuk történetét. Shah Timor gyerekként menekült Afganisztánból Magyarországra, és a sors Gaál István szülőföldjére vetette. A fiatalember azonban először nem ott, hanem Indiában hallott a magyar rendezőről, aki többször járt és tanított a távoli országban. Pásztón később személyesen is megismerkedtek. Shah Timor előbb Gaál István „magántanítványa”, majd az Egy képíró a Varázsvölgyből című, sajnálatos módon utolsó, szívszorító portréfilm rendezője lett. A szeretett szülőföld e filmen kívül egy, ugyancsak augusztus 25-én felavatott emlékházzal is tiszteleg hűséges fia előtt.

A Töredék és a Fényírók pedig a Duna Tv munkatársainak szeretetteljes tisztelgése Gaál István kivételes „képírói” és tanári képességei előtt. Az előbbi Gaál István 2004-ben és 2007-ben Velencében forgatott, több mint tíz órányi felvétele, valamint Bartókkal Velencében és Folyamatos áttűnések című  írásai felhasználásával készült, az utóbbi pedig a rendezővel egy 2002-es Eiben István-portréfilmhez rögzített beszélgetés teljes, szerkesztett változata.

A 23 órakor látható különleges operafilm, az Orfeusz és Eurydiké Gaál István utolsó mozifilmje volt, melynek befejezését sokak felháborodására megváltoztatta. Nem érdekelték a támadások, mert bizonyítani tudta, hogy mind a szövegkönyvíró, Calzabigi, mind Gluck csak a közönség ízlésének engedelmeskedve csinálta meg a „boldog véget”.  Gaál István soha nem engedelmeskedett a közönség ízlésének, ahogy azt is bölcs derűvel elfogadta, hogy van egy tartomány, amelyből „nem tér meg utazó”…

                                                                                                                     Pintér Judit

Részletes program:

19:35 In memoriam Gaál István Magyar filmetűd  (2007) 19:40 Egy képíró a Varázsvölgyből - Gaál István életútja Magyar dokumentumfilm  (2007) Rendező:  Shah Timor Operatőr:  Shah Timor 20:40 Töredék - Gaál István A film Gaál István 2004 júliusában és 2007 májusában Velencében forgatott képei, valamint "Bartókkal Velencében" és Folyamatos áttűnések" című írásai felhasználásával készült. 20:55 Fényírók - Gaál István Eiben Istvánról Magyar dokumentumfilm (2008) Rendező: Medgyesi Gabriella Operatőr: Szepesi Gábor Szerkesztő: Németh Beatrix 2002-ben lett volna 100 esztendős minden idők egyik legjelentősebb magyar operatőre, Eiben István. Az akkor róla készült portréfilmben mások mellett Gaál István is megszólalt, felidézve a mester alakját és elemezve a "titokzatos Eiben-i fényt". De az a beszélgetés nem csak Eiben Istvánról szólt - ott, a Magyar Filmintézet vágóasztalánál ülve Gaál István egy komplex filmtörténeti előadást rögtönzött a stábnak, megcsillantva elképesztő tudását, a film iránti olthatatlan szerelmét és lenyűgöző előadói képességét. A film az akkori beszélgetés teljes, szerkesztett változata, melyből megismerhetjük Gaál István másik arcát is: római és indiai tanítványai után mi is láthatjuk, milyen tanár is volt a felejthetetlen filmrendező. 23:00 Orfeusz és Eurydiké Magyar játékfilm  (1985) Rendező: Gaál István Forgatókönyvíró: Gaál István Zene: Christoph Willibald Gluck Operatőr: Kurucz Sándor, Lőrincz József, Sára Sándor Szereplők: Maddalena Bonifaccio, Miller Lajos Ranieri de' Calzabigi librettója alapján Gaál István Ámor részvéttel szemléli a halott kedvesét sirató Orfeusz fájdalmát, és tudatja vele az istenek üzenetét: visszahozhatja kedvesét az alvilágból, ha megállja, hogy nem tekint rá. Orfeusz lantjátéka megszelídíti a dühös fúriákat, életre kelti Eurydikét. A szerelmesek akadálytalanul eljutnak az emberfejgyökerű fáig, az asszony azonban egyre jobban szenved amiatt, hogy a férje rá se néz. Zsaroló könyörgése annyira megrendíti a szerelmes Orfeuszt, hogy végül rápillant az asszonyra, akinek árnya lassan szertefoszlik...