Forman, számokba fojtva, 2 éve még a prágai operaházban rendezett 2 negyvenéves nagyfiával, akik ikrek. Majd 40 évvel első gyermekei után újra apa lett, Amerikában, s fiatal felesége ugyancsak 2 fiúgyermeknek ad életet, akik ismételten ikrek.

Eredeti nevén Jan Tomas Forman Cáslav-ban, az akkori Csehszlovákia területén született, a protestáns Ann Svabova és a zsidó származású professzor, Rudolf Forman gyermekeként (valódi édesapja a szintén zsidó Otto Kohn építész volt, bár ezt csak a második világháború után tudta meg). Szüleit származásuk, ellenálló tevékenységük és tiltott könyvek birtoklása miatt koncentrációs táborba hurcolták, Rudolf Forman Buchenwaldban, Ann Svabova Auschwitzban halt meg, a kis Jan Tomas pedig alig kilenc évesen árván maradt. Rokonai vették magukhoz.

A prágai Filmművészeti Egyetemen tanult dramaturgiát és forgatókönyvírást 1951 és 1956 között. Az egyetem elvégzése után forgatókönyvíróként és segédrendezőként dolgozott a cseh televíziónál, és a Laterna Magika nevű „összművészeti színtársulat” tagja volt. Az 1968-as prágai tavaszi események és a rendezői munkásságát érő támadások hatására Forman úgy döntött, családját hátrahagyva külföldre emigrál.

Kitartása, tehetsége, egyedülálló akaratereje, eredetisége, végül Hollywood egyik legsikeresebb rendezőjévé tette.

Forman már a forgatás megkezdése előtt pontosan látja maga előtt a filmet, és teljes odaadással, szenvedéllyel van a munkája iránt. Felelősséget vállal a döntéseiért, nem ismer megalkuvást. A Száll a kakukk fészkére, a Hair, a Ragtime, az Amadeus, a Larry Flynt, a provokátor mind a filmtörténet kiemelkedő alkotásai. A kétszeres Oscar-díjas rendező a közép-európai változások után párszor hazalátogatott, de változatlanul Amerikában él.

A közszolgálati televízió egyik legendás alkotásával köszönti a kerek évfordulót ünneplő cseh zsenit.

Az m1 február 19-én, 23:20-kor vetíti a Száll a kakukk fészkére című filmet. A Ken Kesey regényéből forgatott, 5 Oscar-díjas film egy elmegyógyintézetben játszódik, ahová McMurphy, a kisstílű bűnöző a börtön helyett záratja magát. Hamarosan rájön: a műintézmény lakói – akik ellentétben vele, nem tettetésből kerültek ide – semmivel sem bolondabbak nála, annál inkább bolond a világ, amely idejuttatta őket. A történet többi szereplőjének élete – kivétel nélkül remekbe szabott figurák és alakítások – mind egy-egy dráma, aminek már csak a végkifejletével találkozunk. McMurphyről hamar lehull a kívülállás páncélja, és megpróbál segíteni társain, akiken látja: az orvostudomány köntösébe bújtatott érzéketlenség és álszent gyógyítás – valójában fegyelmezni, idomítani akarás – csak rontja állapotukat.

Amerikai filmdráma, 130 perc, 1975
Feliratozva a Teletext 328. oldalán.

A műsorszám megtekintése 16 éven aluliak számára nem ajánlott.