Mundi Romani világjáró sorozatunk következő epizódjában Albániába, Európa egyik legszegényebb országába látogattunk. Európa népesség szempontjából legfiatalabb országában az átlagos család nagyság a romák között meghaladja 5 főt, a kilátástalan lakhatási körülmények a több, mint 80%-os munkanélküliség meghatározó képet fest az albániai romák körülményeiről. A gyerek és nőkereskedelem, a prostitúció és a fekete gazdaság nagy részben befolyásolja az erőforrások nélküli, sokszor elszigetelt falusi szegénységben élő romák mindennapjait. Albánia fővárosában, Tiranában a nap, mint nap utcán kéregető szegény gyerekek a névtelen utcák külvárosi zsúfolt mindennapi túlélésért folytatott harcában megismerkedtünk egy csapat albániai roma gyerekkel, akik valaha az utcán kéregettek. Egykor az o életük is a szemétben keresgélhető ennivaló és az utcai pár leka megszerzéséért való harcról szólt, nem is nagyon hallottak gyerek mondókákat, nem tanultak írni és olvasni sem. A romák között Albániában az analfabetizmus aránya napjainkban is meghaladja a 70%-ot a gyerek munka, és a nem megfelelő táplálkozás nem sok esélyt teremt a szegénység ördögi köréből való kitörésre. Az Anyaszív szervezet és legfőképpen egy írni-olvasni alig tudó üzletasszony, Selvije egy roma nő mindennapi fáradozásai nyújtanak esélyt 100 családnak és közel 80 gyereknek a koldulásból, szegénységből való kitörésre. Haladó, összetartó és elkötelezett roma értelmiségiek segédletével Selvije egy olyan anyaházat hozott létre, ahol a rászoruló gyerekek ennivaló mellett anyanyelvi és albán nyelvű oktatást, pszichológiai segítséget, és legfőképpen szeretetet kapnak. A közel 80 gyerek otthona az utca mindennapi harcaiból az iskolába és az Anyaszív centerbe vezetett, ezek a gyerekek mesélnek nekünk életükről, lakókörülményeikről, családjukról, álmaikról. Megismerkedhetünk Tina, Rudina, Sakira történetével, az utcán éneklő-kéregető Jorgóval. Albánia több mint 20 évvel a Sztálinista rezsim után 6 éves gyerekek szemén keresztül.