Nem szeretnék konzervatívnak tűnni, de hogyan kerül egy hölgy a Váltó című gazdasági műsorba?

Természetesen nem lettem egyből műsorvezető. Kezdő riporterként kerültem sok évvel ezelőtt a gazdasági szerkesztőséghez, lassan minden munkafolyamattal megismerkedtem, később már anyagokat is készítettem, adást szerkesztettem. Közben jártam beszédórákra, gyakoroltam, sok próbafelvétel készült, ami persze nem került adásba. Aztán megkaptam a lehetőséget, hogy élesben is kipróbáljam magam, és úgy tűnik, hogy megfeleltem. Úgy mondanám, hogy az évek alatt felnőttem a műsorvezetéshez.

Nehéz nőként helytállni ezen a területen? Tapasztaltál bármiféle előítéletet eddigi pályafutásod során?

Nem nehezebb, mint a férfi kollégáknak. A világ nagy televíziós csatornáin rengeteg nő vezet gazdasági műsort. Semmiféle előítéletet nem tapasztaltam, sőt, mivel a stúdióban és a vezérlőben dolgozók többsége férfi, még kedvesen udvarolnak is…

Miért pont a televíziózást választottad hivatásodul?

Nem készültem gyerekkoromtól kezdve erre a pályára, sokáig nem is tudtam, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek.  De az emberekkel való kommunikáció folyamatosan jelen volt és jelen van az életemben, ez nagyon fontos számomra. Hogy miért pont a televízió, nem tudom, talán a véletlennek köszönhető, hogy jókor voltam jó helyen.

Mely területeken próbáltad ki magad a gazdasági műsorok szerkesztésén kívül?

Az évek során számos műsor készítésében vettem részt. Lovas magazin, reggeli adások, informatikai műsor, és a Váltó is több műfajban működött már, volt heti magazinműsor, déli gazdasági híradó, reggeli beszélgetős műsor, és esti híradó. Úgyhogy szinte valamennyi műfajban kipróbálhattam magam.

Volt ”kedvenced”?

Nem tudnék kiemelni egyet sem, hiszen minden műsor különbözik. Más típusú anyagokat kell készíteni egy magazinműsorba, mint egy híradóba. De mindegyiket nagyon szerettem csinálni.

Volt-e valamilyen emlékezetes pillanat, esetleg baki, amit máig sem tudsz elfelejteni?

Olyan óriási baki, amit még évekkel később is emlegetnek a kollégák, nem volt. Kisebbek természetesen vannak, de végül is emberek vagyunk!

Nagy szerelmed a tánc. Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a tánccal?

Sajnos elég későn, húszéves koromban találtam rá a táncra, egy kicsit fájlalom, hogy nem kezdtem korábban, de próbálom behozni a lemaradást, ami persze soha nem fog sikerülni azokhoz képest, akik gyerekként kezdték el. Amerikai sztepptáncot, jazzt, és modern tánctechnikákat tanulok, és néhány éven keresztül versenytáncot is tanultam. Már gyerekkoromban lenyűgöztek azok a filmek, amelyekben táncoltak, főleg a Fred Astaire-Ginger Rogers páros volt a kedvencem. Nagyon tetszett a swing zene, és ahogy szteppeltek rá, aztán később a kezembe akadt egy hirdetés sztepptánc oktatásról. Így kezdődött a szerelem. Később az egyik tánc hozta magával a másikat, sok műfajba belekóstoltam, de a sztepp az első.

Hobbinak tekinted, vagy több annál?

Olyan értelemben hobbi, hogy nem vagyok profi táncos, hisz nem ebből élek, és a tudásom is jóval kisebb, hiszen én már „későn” kezdtem el. De ugyanakkor több is mint hobbi, hiszen egy-egy fellépés, vagy verseny előtt keményen dolgozunk, próbálunk, hogy kihozzuk magunkból a legjobbat, ami nekünk amatőröknek több munkát jelent, mint a profiknak.

Ha már a hobbinál tartunk, mi az, amivel szívesen töltöd a szabad perceidet?

Csakis tánccal, tréningezéssel, gyakorlással. Persze néha belefél egy mozi, vagy kávézás a barátokkal.

Ha minden igaz, most fejezted be a Testnevelési Egyetemet. Milyen szakon?

Rekreáció szakon. A szó azt jelenti, hogy a szabadidő eltöltés kultúrája, a minőségi élet megteremtése az aktív kikapcsolódás eszközeivel.

Miért ültél be megint az iskolapadba?

Az iskolában két mumus tantárgyam volt: a matematika és a testnevelés. Ha az akkori testnevelő tanáraim hallanák, hogy elvégeztem a Testnevelési Egyetemet, biztos nem hinnének a fülüknek. Finoman szólva ügyetlen kisgyerek voltam, nem volt sikerélményem az órákon, így egy idő után el is vesztettem a lelkesedésemet, és nem szerettem a sportot. 20 éves korom után találtam rá a mozgás örömére, és úgy gondoltam, hogy szívesen megosztanám mindezt másokkal is.

Elégedetten tekintesz vissza az eddig elértekre, van valamilyen hiányérzeted?

Igen, elégedett vagyok. Szívesen készítenék még a jövőben a sportolásról, az egészséges életmódról szóló műsort is, ahol tudnám hasznosítani az egyetemen megszerzett ismereteimet.

Az interjút Körösi Ivett és Pozderka Ivett készítette.
A fotók Gaál Barna munkái.