Már 12 éve fut a képernyőn a Felelet az életnek című műsorod. Milyen eredményeket könyvelhetsz el a műsornak köszönhetően? Miben változott a világ, miben változtatok Ti?

Természetesen észlelhető egyfajta társadalmi szemléletváltozás, és ha egy picit is részünk volt ebben, akkor annak nagyon örülök. Ha valaki megnézi az elmúlt egy év műsorait, láthatja, hogy mi az utóbbi időkben kizárólag pozitív példákat sorakoztattunk fel. Régebben inkább problémákat tártunk fel, ezekre koncentráltunk, de az utóbbi időben a pozitív kezdeményezésekre helyezzük a hangsúlyt. Egyrészt, hátha követőkre találnak ezek a példák, másrészt azt gondolom, hogy az emberek már nem bírják a problémákat…mást akarnak látni a képernyőn!

A műsor felépítése is változott?

Igen. Volt, hogy társ-műsorvezetővel dolgoztam; 40 perccel indultunk, 26 perc lettünk; magazinos jelleggel bírtunk az elején, most már egyértelműen dokumentumfilmeket készítünk. De a műfajt mindig tág határon belül értelmeztük, a dokumentumfilmen belül is nagyon széles spektrumon mozgunk. Nálunk ugyanis mindig a téma és a szereplőnk diktál.

Mi motivál a munkádban? Hogyan tudsz eredményesen dolgozni a Felelet az életnek stábjával?

Lételemem, hogy élvezzem, amit csinálok. De fontos számomra az is, hogy másokon  érezzem, szívesen dolgoznak velem. Éppen ezért kollégáim a barátaim. Azzá váltunk egymás számára. Barátságunk a garancia arra, hogy a kameránk elé kerülő emberek is barátainkká váljanak. Ezért nem értem a sokszor elhangzó kérdést: nem rossz mindig fogyatékosokkal, az élet peremére sodródott emberekkel foglalkozni, ilyen témában készíteni műsort? Aki egyszer is átélte már, hogyan oszlik el a bizalmatlanság, válik nyitottá két ember egymás számára, az érti, mi is ennek a viszonynak, forgatásaink és filmjeink világának a számunkra megélt varázsa. Aki egyszer is átélt már hasonlót, az tudja, hogy nem a sajnálat vezet bennünket szereplőinkhez. Mert ők egy dologban mind utolérhetetlenek: ez pedig az őszinteségük. És addig, ameddig őszinte emberekkel lehetek együtt, miért csinálnék mást?

Az interjút Pozderka Ivett készítette.