  Morvai Noémi
 „Nagyon jó érzés, hogy elismerik, és van becsülete a tisztességes munkának!” Gyermekkorában még csak a családnak olvasta fel rendszeresen a napi híreket, ma már azonban a Kívánságkosárban láthatjuk Morvai Noémit. A kemény munka meghozta gyümölcsét, olyannyira, hogy tavaly Junior Prima Díjjal is honorálták munkásságát. Gyermekkori terved, hogy egyszer állatotthont nyitsz. Megvalósult már?
Sajnos még nem, de apró pici lépéseket azért mindig teszek az ügy érdekében. Saját kutyám, Mona is menhelyről került hozzám és minden ismerősömet agitálom – ha kutyát akar – hogy csakis örökbefogadáson gondolkodjon! Aki még nem tapasztalta, tán’ el sem hiszi, milyen szeretettartalékokkal bírnak ezek a kicsi állatok… akik soha nem kaptak és lehet, hogy nem is adhattak, borzasztó hálásak, ha végre őket is szereti valaki!
Talán igen. Ezt azért mondom így, mert én magam sem tudom. Kimondva nem oly’ régről, de tudat alatt tán annál is inkább. Ügyész szerettem volna lenni, a jogi pályára készültem, mindent ennek rendeltem alá. Aztán a sors akarta, hogy másképp alakuljon és teljesen véletlenül keveredtem az egri Eszterházy Károly Főiskola bölcsész karára. Megszerettem. Nagyon is. Olyannyira, hogy ma már el sem tudom képzelni, hogy mást csináljak. Nagyon sajnálom, hogy dédmamám nem érhette meg, hogy tévés lettem. Ő már kiskoromban mondta: „bemondó lesz ez a kislány, csak figyeljétek meg”! Vajon honnan tudta? Csak nem abból, hogy tévéújsággal a kezemben állandóan a napi műsorokat olvastam fel neki…
A főiskola elvégzése után milyen állomások következtek?
Még be sem fejeztem az iskolát, már a IV. évben különböző lapoknak írtam. S bár eredetileg nyomtatott sajtó szakos voltam, első perctől az elektronikus média is foglalkoztatott. A rádió, a tévé mind izgalmas, teljesen más kvalitásokat igénylő szakmai terület. Örülök, hogy még főiskolásként kipróbálhattam mindegyiket, és kiválaszthattam, melyik áll a szívemhez legközelebb. Az pedig még nagyobb szerencse, hogy azon a területen találtam meg a helyem, amit a leginkább kedvelek. Az MTV Híradójának gyakornokaként kezdtem tévés pályafutásomat, még a főiskola alatt – ezt úgy tehettem meg, hogy a nappali szakot egy budapesti kihelyezett intézményben végeztem. Aztán egy híradósoknak meghirdetett gokart versenyen – ahol enyém volt a leggyorsabb kör J – megismerkedtem más csatornák munkatársaival, ők csábítottak át a kereskedelmiekhez. Végigcsináltam a nagysikerű, Magyarországon médiatörténelmet írt Big Brother összes sorozatát. Ez óriási élmény volt főiskolásként és remek alkalom is, hogy tapasztalatokat szerezzek mind munkamorálról, mind a nagybetűs Szakmai Életről. Aztán az RTL-nél is kipróbáltam magam. Mozgalmas időszak volt, de belefért egy kitűnő államvizsga is, amit az egyik legszebb emlékként őrzök ma is. A vizsga után a tanszékvezetőnk, mikor kihirdette az eredményeket, külön kiemelt és megtapsolt, hogy hosszú évek óta nem volt, aki ilyen sikeresen vizsgázott. Nagyon jól esett. Rá 6 évre ért egy hasonló megtiszteltetés…
Hogyan kerültél a Duna Televízióhoz? Milyen műsort vezetsz most a csatornán?
Ez is egy külön történet, hogy miként kerültem én egyáltalán a Duna Tv-hez. A főiskola után egy hosszabb időre kimentem Angliába, hogy ismerkedjek a kultúrával, a nyelvvel. Nagyon jól éreztem kint magam, az egyik legszebb időszak az életemben. Ennek ellenére, fel sem merült bennem, hogy örökre kint maradjak, pedig a szakmámban el tudtam volna helyezkedni. Itthon várt a családom és a – most már – férjem. Miután hazajöttem, nem kellettem sehova. Elég rosszul éltem meg, hogy diplomával, nyelvtudással, szakmai tapasztalattal nem tudok olyan helyen elhelyezkedni, ahol hosszútávra tervezhetnék. Ekkor olvastam egy hirdetést, amelyben a Duna Televízió riportereket, új arcokat keresett. Ez 2005 tavaszán volt. Beadtam a jelentkezésemet, s mint utóbb - Cselényi László elnök úrtól - megtudtam, 2200 jelentkező közül lettem kiválasztva. Erre büszke vagyok. Eleinte egy napi kvízműsort vezettem, majd októberben a Kívánságkosárhoz kerültem. Azóta is ez az állandó műsorom, ahol szerkesztek is. Ezenkívül nagyon sok más műsorban dolgozhattam. Például 2005 óta ezidáig minden Magyar Karácsonynak résztvevője voltam, így tudósítottam Révkomáromból, Caracas-ból, Munkácsról. Minden szilveszteri adásban ott vagyok. Legbüszkébb a londoni Jazz fesztiválról hozott anyagomra vagyok, illetve a Sass Sylviáról készített portréfilmre. Legutóbb a csatorna Tunézia napját szerkeszthettem, erre az alkalomra készítettük el a kint forgatott 26 perces filmet is, amelyre a 183. füredi Anna bál szerencsés telefonos nyerteseit kísértük. De lehetőségem volt színészként is kipróbálni magam egy ifjúsági sorozatban, amelyet a Balassi Intézet megbízásából készített Ordódy György kollégám. És Rózsa György gyerekeknek szóló műsoraiban is örömmel veszek részt.
Igen. Határozottan igen! A legjobb lenne összekötni a munkámmal. Majd gondolkodom rajta. Remélem a főnökeim is! :)
Tavaly, "Magyar sajtó" kategóriában először osztottak ki Junior Prima Díjat, amellyel azokat a harminc év alatti fiatal újságírókat jutalmazzák, akik kimagasló eredményeket értek el a hivatásukban. A díjazottak között szerepeltél te is. Mit éreztél, amikor tudomást szereztél róla? Ez az a bizonyos megtiszteltetés, ami az államvizsga után 6 évvel ért. Telefonon kaptam az értesítést, a díjátadó előtt másfél hónappal. Természetesen nem akartam elhinni. Sajnáltam is a vonal túloldalán beszélő hölgyet, hogy húszszor mondattam el vele mindent… Aztán, ahogy teltek-múltak a napok, hetek és folyamatosan jöttek az e-mail-ek a további teendőkről, előkészületekről, kezdtem lassan megbarátkozni a gondolattal: Úristen kitüntetnek! De miért is? Mit tettem én ezért? Semmi különöset, egyszerűen szeretem, amit csinálok, lelkiismeretesen, felkészülten végzem a dolgom. Köszönöm Cselényi László elnök úrnak, hogy jelölt a díjra. Nagyon jó érzés, hogy elismerik és van becsülete a tisztességes munkának Milyen jelentőséggel bír számodra ez a díj? Mindenképpen egy megerősítés. Azért a hétköznapok néha elég nehezek, kemények, sokszor érzem, hogy elfáradtam. Nem mindennap veregetik vállon az embert. De mióta ott áll a nappali polcán a híres magyar lóról, Kincsemről mintázott gyönyörű üvegszobor, amit az oklevél mellé kaptam, elég rápillantanom, hogy erőt merítsek a folytatáshoz. Mi az, amit még szeretnél elérni a szakmádban? Sok filmet szeretnék még készíteni a világ több tájáról, de nem a kitaposott ösvények izgatnak… Ha nem dolgozol, hogyan tudsz leginkább kikapcsolódni? Jut időd barátokra, szórakozásra? Ahogy a jó angol mondja, bár kicsit szlengesen: igazi "workaholic" vagyok. Most minden percemet ez tölti ki, ha épp nem dolgozom, akkor is agyalok. Ha mégis belefér egy kis kikapcsolódás, mindenképp kulturális vagy szabadidős programot választok a férjemmel és/vagy a barátokkal. Színház, mozi, koncert vagy egy jó könyv. Ez utóbbit vízparton szeretem leginkább magam mellett tudni. Talán említettem már, nagyon szeretek utazni…
Az interjút Pozderka Ivett és Körösi Ivett készítette.
     
|
- Vételi lehetőségek |
- Közönségszolgálat |
- Szervezet |
- Sajtószoba |
- Médiaajánlat |
- Adatvédelem |
- Impresszum