Ha jól tudom a Madách Színházban kezdted a pályafutásodat…

Igen jól tudod, de ez először nem munkának indult, hanem tanulásnak. Ezzel egy időben kezdtem az Új Színház stúdiójában is, de időhiány miatt maradt a Madách Színház. De persze nem színésznőként, 18 évesen, hanem stúdiósként. Sokat tanultam három évad alatt: megtanultam dolgozni, megtanultam a szakmai alázat fontosságát és sorolhatnám… Szép időszak volt, de a színművészetire már nem jelentkeztem. Hamar rájöttem, hogy nem nekem való és teljesen más, a televíziózás kezdett érdekelni, azon belül is a hírek világa.

Hogyan kerültél kapcsolatba a médiával?

Viszonylag korán, mert dráma tagozatos gimnáziumba jártam, így sokszor lehetőséget kaptunk a Magyar Televízió gyerek és ifjúsági műsoraiban szerepelni, műsorokat készíteni. Már akkor is érdekelt a televízió.

Hol, és milyen tapasztalatokat szereztél a Duna Tv előtt?

Az első igazán komoly munkát a 2000-ben induló Satelit televízióban kaptam. Az Esti Mérleg szerkesztő-műsorvezetője lettem, aztán a Visszapillantó című heti belpolitikai magazin szerkesztő-műsorvezetője. Rengeteget tanultam itt Varga Mihály hírigazgatótól. Aztán 2002-ben hívtak az induló Hír tv-be: mentem. Na, itt aztán tényleg sokat tanultam, napi 9 élő híradó, heti öt este és ki tudja hány hírek, egyszer érdemes lenne összeszámolni… :) És akinek a legtöbbet köszönhetem: a Hír tv-ben tanulhattam Vadász Ágnestől. Ez óriási megtiszteltetés volt és hatalmas lehetőség.

A Dunánál milyen műsort vezetsz jelenleg? 

A Híradót és a Közbeszédet.

Eddigi karrieredet tekintve emlékszel-e olyan momentumra, kínos szituációra, bakira, amit máig sem tudsz elfelejteni?

Hát nagyon sok ilyen van, nehéz is felsorolni. De talán a legemlékezetesebbek egyike, amikor a Satelit tv-ben élő adásban két darab lámpa rám esett a stúdióban. Na, ezt azért elég nehéz volt lereagálni… :) A legnagyobb feladat pedig az Iraki háború kitörésekor volt, amikor a Hír tv-ben 15 órától este 8-ig folyamatos élő adásban egy laptoppal a stúdióban adtunk hírt a legfrissebb történésekről, de azt hiszem tele tudnék írni egy pár oldalt ezekről az élményekről…

Hogyan készülsz fel egy-egy adásra? Van valamilyen bevett szokássorozatod, rituáléd?

Rituálé nincs, de szokássorozatom persze van. Már reggel elkezdem a felkészülést, mert felkelés után megnézem, hogy mi történt az éjszaka. Csakhogy mindig képben legyek. Ha bejövök, akkor megnézem az aznapi híradót, átfogalmazom a felkonfokat a saját szám íze szerint, és persze az aznapi vendégekkel való beszélgetésekre készülök a legtöbbet, ezt mindig minden körülmények között megteszem, szerintem ebben a munkában nem megengedett a rutin! Legalábbis nekem még nem.  Ha szerkesztek, akkor hasonlóan néz ki egy napom, csak persze még nagyobb a felelősség.

Van valamilyen szakmai „szerep álmod”?

Egyelőre nincs. Most nagyon jól érzem magam a munkámban, ráadásul egy nagy szerepálmom teljesült is, mert Anyuka lettem. :)

Anyaként másként szemléled a világot?

Hát nem hiszem, hogy másképpen szemlélem a világot, ezt nem érzem, inkább a fontossági sorrendek változtak. Az eddigi munkamániám azért finomodott, mert szeretném a lehető legtöbb időt a kislányommal és a férjemmel együtt tölteni.

Állandó kérdés, hogy vajon megfér-e a karrier és az anyaság egymás mellett. Neked mi a véleményed erről gyakorló anyukaként, és sikeres műsorvezetőként?

Csak a saját nevemben tudok beszélni, nálam megfér, de én nagyon szerencsés vagyok. A férjemnek és nekem is olyan időbeosztásom van a munkahelyemen, hogy tudunk egymáshoz alkalmazkodni. Ha én dolgozom este, Ő van Jázminnal és fordítva, napközben velem van. De egyébként ez valószínűleg tényleg nehéz kérdés egy olyan anyukának, aki a szokott munkarendben dolgozik, 8-tól mondjuk 4-ig. Ezt nem tudnám vállalni.

Mit teszel, ha ki akarsz szakadni a mindennapok monotonitásából?

Sportolok. A legkedvesebb hobbim a lovaglás. Ez teljesen kikapcsol. Most már egy héten kétszer ki tudok menni hajnalban, így aztán nem túl sokat alszom, de megéri.

Jut időd esetleg táncra, szórakozásra is?

Imádok táncolni! Sajnos kevesebbet megyünk, mint szeretném, de azért a barátokkal erre is szakítunk időt. Ahogy utazni is nagyon szeretünk, és sokat is megyünk, akár egy-két napra is. Mivel vidéki vagyok, gyakran látogatjuk a nagyszülőket Dunavecsén és a dédnagymamát Homokterenyén. Úgyhogy program van bőven.

Az interjút Körösi Ivett készítette.
A fotók Gaál Barna munkái.