Képgaléria

Varga Edit (Fotók: Bielik István)

- Most még nem szívesen hagyom másra a két kisfiamat, Gellértet és Leventét. Igyekszem a fokozatosság elvét követni, így kezdetben csak heti pár alkalommal híradózom. A Híradó mellett pedig a Mi vagyunk az unió című műsort vezetem majd havonta két alkalommal.

- Eredetileg is úgy tervezted, hogy körülbelül egy év után köszöntöd újra a nézőket? 

- Igen, de tavaly októberig egyáltalán nem hiányzott a tévé, illetve nem volt időm a munkára gondolni a gyerekek mellett. Akkor éreztem rá az ízére újra, amikor elkezdtünk próbálni a Rotary Irodalmi Gálára. Bejártam a Dunás stábértekezletekre, ismét nyüzsgött körülöttem minden, feltöltődtem energiával, visszatért a korábbi megszokott életem. Ez utóbbi persze teljes egészében már sohasem jön vissza, de ezt egyáltalán nem bánom!

- Boldog vagy – ez sugárzik az arcodról. Más ez a fajta siker, mint a korábbiak? 

- Az, hogy megszülettek a fiaim, a legjobb dolog az életemben. Ennél szebb és felemelőbb dolog biztos nem történik már velem. Kudarcok, sikerek jönnek-mennek, de igazán aggódni csakis értük fogok – életem végéig. Szó szerint Anya lettem főszerepben, minden percemet ők kötik le. Én a szüléssel teljesedtem ki igazán, és ezzel nyert igazi értelmet a női létem.

- Két tojás, vagy tűz és víz?

- Az utóbbi. A férjem szokott is viccelődni azon, hogy ezek a gyerekek olyannyira nem hasonlítanak egymáshoz, hogy az apjuk biztos más, de lehet, hogy még az anyjuk is… Levente egy nagyon aktív, vehemens, de bújós kisbaba, Gellért pedig megfontolt, nyugodt és lassabb gyerek, de őt nehezebb megbabusgatni is. Külső jegyekben is különböznek. Egyébként a jövőben egy harmadik gyermek is tervben van, mi is hárman voltunk testvérek, így nálam mindig is a háromgyermekes család képe élt…

- De egyelőre gondolom, Levente és Gellért is bőven ellátnak feladattal. Volt időd mellettük a hírek világával is lépést tartani?

- A gyerkőcök mellett nehéz bármiben is elmélyedni, még egy rövid cikket sem tudtam elolvasni az első 6-7 hónap alatt. Azóta mondjuk kifejlesztettem egy jól bevált praktikát: a babakocsikázás alatt olvasgatok. Összességében elmondhatom, nagyon fárasztó dolog két pici babát nevelni, és erre nem is lehet felkészülni. Várandósan számtalanszor elképzelten, hogy milyen is lesz majd a két babával, mi mindet csinálok majd a szabadidőmben… Eltervezetem, hogy felfrissítem a francia tudásomat, jó sok könyvet olvasok és a többi… Ebből persze semmi sem jött össze! Rá kellett döbbennem, hogy az anyaság 24 órás szolgálatot igényel. Azonban ez életem eddigi legszebb munkája! Most érzem igazán: fontos dolog csinálok.

Szerző: Pozderka Ivett
Fotók: Bielik István