Nagyon kevesen tudják, hogy a Székelyföld ilyen kinccsel rendelkezik. Az ásványvíz védelméről és gyógyászati hasznosításáról is szó esett a csíkszeredai konferencián.

- Nagyon fontos a balneológiai hasznosítása is. Nem annyira a tudás hiányzik ehhez, sokkal inkább a hasznosítási, értékesítési lehetőség – hangoztatta Dr. Lányi Szabolcs, a Sapientia EMTE tanára.

Ez elsősorban pénz kérdése. Ugyanakkor a forrásvizek hivatalos elismertetését óhajtók Romániában 3-4 évnyi bürokratikus eljárással is számolhatnak. A székelyföldi borvizekből ezért is kerül olyan kevés kereskedelmi forgalomba.

- Jenőfalváról származik a Vadkéstövű borvíz, és létezik a Porgyosi borvíz. Csíkkarcfalváról is két borvízfajtát ismerünk: a Nagyloki borvizet és a Madicsait – sorolta Gyenge Bernát (Csíkjenőfalva).

Féltucatnyi forrásvizet mutattak be a borvízmúzeummal is büszkélkedő tusnádiak is. A csíkdánfalvi borvízünnepen különben 24 székely település ásványvízkínálata szállt versenybe.

- Ezeknek a borvizeknek igazi ásványi anyag tartalmuk van, tehát nagyon értékes vizek. Mint ahogy Magyarországon is vannak ilyen vizek, és ezek az olaszországi vagy francia vizekhez képest sokkal nagyobb értéket képviselnek – hangoztatta Dr, Szűcs Péter (Miskolc).

Az eseményen nemcsak kóstolni lehetett a borvizeket, bemutatták egy másik hasznosítási módját is e székely kincsnek.

- Van benne egy kicsi sav… Picit puhább lesz a tészta – magyarázta György-Lőrincz Ildikó (Lövéte) a palacsintasütés fortélyait.

A borvízzel készült ordás, kapros, mazsolás, dzsemes és díszesen tálalt palacsintákat nemcsak a zsűri értékelte, a közönség is megkóstolta.