Radu Lucas nevét a spanyol szappanoperák ihlették, élete azonban korántsem emlékeztet a szirupos történetek szereplőire. Napját egy helyi bevásárlóközpontnál kezdi koldulással, majd az itt szerzett aprópénzt ételre költi.

Innen a központ felé veszi az irányt, előbb azonban a Kossuth utcában áll meg, hiszen az egyik ruhásüzlet tulajdonosa munkával szokta ellátni. Az aprópénzért cserébe kisebb feladatokat végez el, ma például sepreget. A jól végzett munka fizetsége ezúttal az ebédmaradék. A szatyorral Lucas a közeli park felé veszi az irányt.

Az ételnek azonban csupán egy kis részét fogyasztja el, hiszen a maradékra otthon nyolc éhes száj vár, testvéreinek eltartásáról is a 12 éves gyerek gondoskodik. Amíg ő hazamegy az Emlékezés Parkjában hasonló korú gyerekek tartanak idegenvezetést a turistáknak, pár lej fejében stábunk is részese lehet a műsornak.

– Egyesek azt mondták, hogy egy legendás király volt. Nem volt egy legendás király, hanem háromszor visszatért a csillagösvényen és segített kimenekíteni a székelyeknek a bajból – fejtegeti Zsiga.

A többi szoborra ennél is kevesebb figyelmet fordítanak, Hunyadira is csupán egy félmondat marad.

– Itt az utolsó, Hunyadi János, Mátyás király édesapja volt. Azért harangoznak az ő tiszteletére, mert legyőzte a törököket Nándorfehérvárnál 1456-ban. Tudják hol halt meg? Törökországban, Rodostóban. Ennyi – zárul Zsiga idegenvezetése

A helyszín továbbra is az Emlékezés Parkja, az időpont változott csupán. Tavaly nyáron a turisták ugyanebben az idegenvezetésben részesülhettek.

– Indulunk Hunyadi Jánoshoz, aki tudjuk jól, hogy ő volt Mátyás király apja, Nándorfehérváron megverte a törököket 1456-ban, és az ő tiszteletére harangoznak 12-re.

Simó Zoltán mindössze 15 éves, a roma gyerekek sorából azonban nem csupán fehér ingje, tiszta ruházata emeli ki. Több éve már ő képviseli a zetelaki cigányságot,  gyerekeknek tart felolvasást a bibliából. Tervei vannak, felelősségteljesen viszonyul az élethez.

– Énnekem ez a legfontosabb, hogy a bibliát olvasom és ez váltott meg, mert én is az utcákon nevelkedtem kicsi koromtól.

A kisebb gyerekek tőle tanulták meg a szoborpark történetét, a helyenként hézagos információkat is ő tanította meg nekik. Igyekezete azonban visszájára fordult, a koldulás nem szűnt meg, sőt a helyzet talán súlyosabb is lett, hiszen megszaporodtak a turisták kárára elkövetett kisebb lopások is.

– Én nem azért tanítottam meg, hogy pénzt szerezzenek, de kihasználták az alkalmat, hogy pénzt keresnek és amikor előveszik a pénztárcát a turisták, hogy adjanak pénzt, akkor kikapják a kezükből, és, ha pénzt nem adnak, akkor nagyon csúnyán beszélnek – panaszolja Simó Zoltán

A probléma nemcsak Székelyudvarhelyen vetődött fel, több város is küzd hasonló nehézségekkel Romániában. A megoldást több helyen a közösségi rendőrség jelentette, amely feladatai között nem élvez prioritást a bűnüldözés, sokkal inkább renndfenntartó szerepet töltenek be.

Székelyudvarhelyen azonban nem alakult meg a testület, Bunta Levente szerint a helyzet tarthatatlan, de a sietségre még sincs ok.

– Ha lesz nekünk egy rendőrségünk, amelyik eljárjon a parkírozás esetében, eljárjon a koldulás esetében, és az alárendeltségi viszonya egyértelmű lesz a Polgármesteri Hivatallal szemben, akkor sokkal inkább hatékonyabban tudunk járni, és nem hozunk létre két-három hónapra egy közösségi rendőrséget, hisz ténylegesen várjuk, hogy ez a törvény életbe lépjen, megjelenjen – mondja Bunta Levente polgármester.

A koldusok persze hamar levonták a következtetéseket.

„Mehetünk tovább!”

A rendőrség erőforrásait a komolyabb esetek kötik le, ezért Székelyudvarhelyen senki nem foglalkozik a koldusok kérdésével. Így az idelátogatókban furcsa kép alakulhat ki: a turizmusra egyre jobban építkező városban az idegenvezetést 12 éves gyerekek látják el, a történelmi központra kíváncsi idelátogatókat hordában futkorászó koldusok fogadják.