Heti gondolat
Autofókusz
Tegnap visszatért a kánikula egy napra. Hosszabb út előtt ez nagyobb fejtörést okoz
az öltözködést illetően, mintha szakadna a hó. A helyzetet még bonyolítja, hogy Felvidéken, Paláston várnak rám, ahol néprajzi gyűjteményt nyitnak ki a kedvemért, s ahol feltehetően órákig fogok fényképezni egy hűvös falusi házban. Letiltom hát magam
a rövidnadrágról, helyette a jól bejáratott, oldalzsebes terepnadrágomat húzom fel, ami miatt az indulást követő öt percben már átkozom magam. Kint harminc Celsius fok közelében tarthatunk, bent a légkondi okozta köhécselés határán. A hideg levegőt inkább a lábamhoz irányítom, mert a zárt, gumitalpú alkalmatosság, ami mellett ma reggel döntöttem, egyébként is kályhává alakult át. Próbálom magam vigasztalni, hogy ezek az enyhén military beütésű ormótlan cuccok, milyen jól jönnek majd a nyirkos vidéki házban. Nemsokára kiderül, egy soktantermes egyházi iskola épületéről van szó, amelyben a helyiek ragyogó gyűjteményt hoztak létre sok-sok év alatt, és kezelnek saját erőből mind a mai napig. Margit, látva elragadtatásomat, egyre több termet mutat meg büszkén, egyre több szekrényt nyit ki, amelyekből száz évnél is öregebb ruhaköltemények kerülnek elő. Alig merem megfogni őket. Persze nemcsak a koruk nyűgöz le, pontosabban fogalmazva, főként nem az. Inkább a színek, a formák, s az hogy eleinknek minden alkalomra megvolt a megfelelő öltözetük. Egészen belebonyolódok a fényképezésükbe. Időnként úgy nézek ki, mint aki magára akarja húzni az egész szekrényt, mert a kelméket félig a vállamra terítve, bal tenyeremből tárgyasztalt képezve, jobb kezemben a gépet tartva, egészen közeli képeket próbálok készíteni róluk. Ehhez az egykezes mutatványhoz autofókuszt kell használnom, amely egyszercsak tévedésből az én nadrágomra és cipőmre ugrik. Szinte megüt
a különbség. A tobzódó színes világ után hirtelen egy dísztelen kor, dísztelen öltözete pöffeszkedik elégedetten gépem keresőjében. Kénytelen vagyok kis szünetet tartani. Mitagadás, idetévedt ufonak érzem magam hirtelen.
Kaiser Ottó