Heti gondolat
A marosvásárhelyi kultúrpalota
Próbáltam, de nem megy. Nem tudom megmutatni az egészet egyszerre. Tudom, ez így olyan, mintha egy operából csak önkényesen kiragadott részleteket fütyörésznék saját hangnemben, de még nincs meg a távolság. Sem térben, sem időben. Kiabál bennem az összes szín, visszhangzik minden egyes zeg meg zug, s ebben a hangzavarban nem tehetek mást, mint egy-egy akkordba kapaszkodom erősen. Próbálok kizárni minden ingert, s csak egy pontra koncentrálva vizsgálgatni, hogy valóban olyan nagyszerű az egész vagy valaki a bolondját járatja velem? Nyilván egyhamar nem jövök rá a titokra, de sebaj! Majd holnap bemegyek újra. Majd holnap felteszem újra ugyanazt a lemezt. Hátha …
Kaiser Ottó