Heti gondolat
Mókuska
Magamfajta műkedvelő is meg tudja különböztetni, ha kétszáz éves hegedű kínálja fel fülének a hangot, s nem pedig olyan, amelyiken az imént száradt meg a lakk. Ez már Pauk György hegedűművész londoni házában is piszkált engem nagyon, de akkor ott valahogy nem mertem rákérdezni. Örültem, hogy két méterről, játék közben fényképezhetem a világhírű művészt, aki egyébként már visszavonult, s nyilvánosan nem teszi többé álla alá a hangszert, hacsak nem valamelyik mesterkurzuson mutat éppen valamit tanítványainak. Most azonban, a saját műtermemben oldottabb voltam, Mókuska alig vette elő patinás hangszerét, lecsaptam rá okvetetlenkedő kérdésemmel: „Valóban más hangot hallhatok ebből az öreg fadarabból, vagy csak képzelem?” Rám se nézve játszott egy keveset, aztán a legnagyobb természetességgel azt válaszolta: „Persze, hogy mást! Benne van mindaz, amit kétszáz év alatt játszottak rajta.”
Kaiser Ottó