Heti gondolat
Szigetlakó
Kezében két vödör gyümölccsel ugrik le a kistraktor pótkocsijáról, s azzal a lendülettel már be is fordul az udvarház kapuján. Beljebb egy borjúnyi pásztorkutya támaszkodik kék overáljának, miközben lelkesen belenyal arcába. A pince felé invitál, ahol kőkádakban és fahordókban frissen préselt olívaolaj csillog. Menet közben fog egy decis borospoharat, s belemeríti az egyikbe, majd odanyújtja nekem. Vonakodva kicsit, de ráállok, hogy megkóstoljam, bár szorongok a hatásától, mert nem szoktam olajat inni. Legalábbis következmények nélkül biztosan nem. Aztán másik pohár, másik hordó. Na, ezt már passzolom a feleségemnek. Keveréknyelven, kicsit szaggatottan beszél hozzánk, várva, hogy melyikre reagálunk leginkább. Majdnem ugyanezt a nyelvet használja akkor is, amikor a mögötte belépő helybéli férfihoz fordul. Mint kiderül angol az anyanyelve. A horvátot, a spanyolt és az olaszt csak töri, de ez itt a dalmát szigetvilág kellős-közepén nem zavarja semmiben. Az sem zavarja, hogy New Yorkban szerzett diplomája tökéletesen feleslegessé vált újdonsült életében, mert itt olajbogyót présel, kecskét fej, szüretel és a kagylótelepen segít a háziaknak. Pár évvel ezelőtt lépett először a szigetre, azóta itt él. Az első órában eldöntötte, hogy nem megy vissza az államokba. Túl volt egy sikertelen házasságon, s a következőben sem bízott nagyon. Este felhívta titkos szeretőjét, másnap reggel pedig már ügyvédjét bízta meg dolgai felszámolásával. Aztán levélben búcsúzott el nagybátyjától, aki különösen szülei halála óta sokat mesélt neki a családfáról. Azt is tudni vélte, hogy anyai ágon több száz évre visszamenően európai, arisztokrata ősökkel büszkélkedhet. Sem Európa, sem az arisztokraták nem túlzottan érdekelték, de aztán tavaly Firenze már annyira lenyűgözte, hogy be sem ment napokig a szállodába, mert úgy érezte, mintha éjjel-nappal egy múzeumban kóborolhatna. Akkor még házas volt, de pár nap eltéréssel, férjétől külön utazott haza. Ismerősei évek óta kérdezgetik levélben és telefonon, hogy „miért?” Nem tud rá válaszolni. Azzal zárta le magában a dolgot, hogy azért nem tud erre válaszolni, mert ez nem is lehet kérdés.
Kaiser Ottó