Heti gondolat
Vártúra
Amikor képválogatás közben ahhoz a gyönyörű loggiához érek, ahol kísérőnk megemlítette, hogy ebben a szárnyban lakott az ifjú Mátyás, eszembe jut, mennyire megszeppentem a helyszínen. Számtalan visegrádi látogatásaim egyike sem, sőt kolozsvári szülőháza sem váltott ki belőlem ilyen érzelmi tolakodást, mint ennek a lovagvárnak ez a bizonyos szeglete. Szeretnék többet megtudni róla, a legkézenfekvőbb módon, interneten keresek gyors információkat. Gépem készségesen szállítja hosszabb-rövidebb írások tömegét, amelyet „Vajdahunyad vára” címszó alatt talál. Megtudhatom azonnal, hogy annak a Történelmi Épületcsoportnak a része, amelyet az 1896-os millenniumi ünnepségek tiszteletére hoztak létre a magyar fővárosban, s amely ma már megkerülhetetlen idegenforgalmi látványosság. Olvashatok továbbá a nagyszerű városligeti tóról, a fantasztikus műjégpályáról, a kihagyhatatlan Hősök teréről, s persze arról, hogy Budapest milyen remek város. Csak azt nem találom, amit keresek. Valamit rosszul csinálok, de makacs vagyok, megpróbálok rákeresni másként. Na, itt már sokkal többet kapok. Budapesti nyári zenei programok sorát és élelmiszeripari kiállítások időpontját tudhatom meg kedvenc királyom lakhelye ürügyén. Bármilyen variációban írom be ezt a két szót, mindig a városligetbe jutok. Úgy tűnik hirtelen, már csak a másolat létezik, az eredeti nem. Valamit nagyon rosszul csinálok. Valamit nagyon rosszul csinálunk.
Kaiser Ottó